A legtöbb ember, aki megkeres, olyan élethelyzetben van, amikor vagy egy döntést fontolgat, mert változtatni szeretne az életén, vagy már bekövetkezett egy olyan változás, amellyel kapcsolatosan szeretné jobban, komfortosabban érezni magát. Ezek az emberek jelentős stresszt és bizonytalanságot élnek meg rájuk váró, vagy már megtörtént döntéseikkel kapcsolatosan, legyen az munkahelyi probléma vagy akár párkapcsolati. Előfordul, hogy boldogtalanok, mert olyan változás történt az életükben, amelybe úgy érzik, hogy nem volt beleszólásuk. Ilyen élethelyzet lehet a hűtlenség megtapasztalása, egy komoly betegség, vagy akár a munkahely elvesztése. Természetesen sok esetben van kontrollunk az események felett és lehet beleszólásunk a saját életünk alakulásába, hiszen tanulhatunk egy jobb munkahelyért, sokat tehetünk az egészségünkért, vagy akár a párkapcsolatunkért, kapcsolatainkért is.
De mihez kezdjünk abban az esetben, amikor olyan változással találjuk szembe magunkat, amire nincs módunk hatni, nem tudjuk sem megváltoztatni, sem elkerülni?
Egy szerettünk halála, a meddőség, egy jelentős kapcsolat vége, vagy akár egy családtagunk, barátunk számunkra fájó döntése, költözése is olyan esemény, amely általunk minden bizonnyal befolyásolhatatlan.
Amikor ilyen helyzetekről beszélgetek a klienseimmel, sokan használják a zsákutcába kerültem kifejezést. Ez a hasonlat nagyon plasztikusan fejezi ki, amit ezek az emberek átélnek, a mozgástér beszűkül, az út csak visszafelé visz, apró lépéseket lehet tenni ugyan, de a helyzetet nem fogják tudni sem befolyásolni, sem megváltoztatni, annak az útnak ott bizony vége van.
Ilyen veszteséget átélt állapotban lévő személyeken sokan úgy próbálnak segíteni, hogy emlékeztetik őket arra, hogy mindezek ellenére milyen fontos és értékes dolog maradt még az életükben. Ez néha segíthet, bár biztos vagyok abban, hogy, ha valaki gyászol, nem fog tudni hálát érezni azért, amiért például egészséges, vagy, ha valakit elárasztanak az anyagi gondok, nehezen tud örülni annak, hogy legalább van munkája. Ha egy pár gyermekért küzd, abban a helyzetben, amit átélnek, biztosan nem éreznek vigaszt és megbékélést, mert anyagilag például rendben vannak. A hála érzése természetesen egy nagyon fontos és erős része az életnek, de nem feltétlenül segít azokon, akik éppen mély fájdalmat, bűntudatot, vagy elutasítást élnek meg.
Visszatérve a kérdésre, hogy mihez is kezdjünk abban az esetben, amikor olyan változással találjuk szembe magunkat, amire nincs módunk hatni, én például azt javaslom, hogy ne nyomjuk el, inkább vegyük tudomásul a negatív érzéseinket, de próbáljuk meg azokat keretek közé illeszteni.
Számos nagyon jó kognitív technika létezik arra, hogyan strukturáljuk, vagy fókuszáljuk gondolatainkat úgy, hogy végig tudjunk csinálni egy napot, ennek azonban az lehet a vége, hogy az érzéseinket elnyomjuk és, amint nem koncentrálunk eléggé, elárasztanak bennünket. Amikor elfáradunk és este az üres házban találjuk magunkat kiszolgáltatottan, vagy akár zuhanyozás, vezetés közben, váratlan és kellemetlen érzéseink hirtelen új erőre kaphatnak. Véleményem szerint jobb tehát, ha megengedjük magunknak, hogy bizonyos napszakokban, vagy bizonyos tevékenységünkben elengedjük bizonyos mértékig a kontrollt és teret adjunk a fájóan negatív emócióknak is. Lehet ez egy rövid séta, vagy valami kreatív foglalkozás, sport, kertészkedés, vagy akár egy terápiás ülés, amikor egy rövid időre tudatosan teret adunk annak, hogy a fájó dolgok felszínre jöhessenek. Mivel azonban mi határozzuk meg ennek az idejét és időtartamát is, érezni fogjuk az érzelmek feletti kontrollt mindvégig.
Próbáljunk meg elfogadni, hogy ezek a negatív érzések, fájdalmak, amelyeket átélünk egy megváltoztathatatlan helyzetben, egy darabig bizony velünk maradnak, ugyanakkor nem kell, hogy lebénítsanak vagy betemessenek bennünket. Ha valakit nagy fájdalom ér, fontos tudnia, hogy ez az érzés bár eleinte meghatározó, az idő múlásával el és eltűnik majd, először pillanatokra, aztán percekre, órákra, napokra és így tovább, az érzelmi hullámok idővel elcsendesednek. Fontos tudatosítani, hogy az érzések olyan emocionális állapotok, amelyek életünk során jönnek és mennek, minden esetben változó intenzitással de, úgy vagyunk összerakva, hogy van beépített pszichológiai immunrendszerünk, ami arra szolgál, hogy ezeket az emóciókat képesek legyünk megélni és kezelni.
Keressük meg minden napban azokat a dolgokat, amelyekbe van beleszólásunk, hogy meg tudjuk élni a kontrollt az életünk felett. Bizonyára nem fogjuk tudni lecserélni a főnökünket, a naptárban előre, vagy visszaugrani sem fogunk tudni, sőt nem tudjuk megváltoztatni a rossz döntéseinket sem, de azon tudunk változtatni, hogyan érezzünk vagy gondolkodjuk ezekkel a dolgokkal, történésekkel kapcsolatban. Tudatosan végig kell gondolni, hogy egy nap során, melyek azok a dolgok, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat és ezeket a dolgokat meg kell ragadnunk. Mindig apróságokkal kell kezdeni. Meg kell ismerni, hogy melyek azok a helyzetek, amelyek garantáltan hozzájárulnak a jobb közérzetünkhöz! Keressünk a múltunkban példát arra, hogy korábbi nehéz helyzetből hogyan sikerült talpra állnunk, ez mindig sok erőt tud adni!
Kérjünk segítséget! Egy nehéz helyzetben nem kell egyedül maradnunk! Forduljunk családunkhoz, barátainkhoz, hiszen az is nagyon sokat segít, ha valaki meg tud hallgatni bennünket és, hogy érezzük a másik elfogadását, megértését. Ha pedig olyan gondunk van, amivel bármi okból nem akarjuk terhelni az ismerősöket, vagy úgy érezzük a meghallgatás és együttérzés talán kevés, forduljunk szakemberhez! Felszabadító érzés tud lenni ugyanis, hogy egy nehéz helyzetben van mellettünk valaki, aki hisz abban, hogy erősek vagyunk és segíthet rálátni arra, hogy miért is akadt el a történetünk, hol tartunk benne és támogatni tud abban, hogy a kivezető utat megtaláljuk.